Az égési sérthetetlenség illúziója

Van egy olyan kulcstényező, amely mindegyik érintett területre (stressz, kiégés, depresszió) gyógyító hatással lehet: a megfelelően működtetett empátia.

Az empatikus kapcsolat, a megértés, az odafigyelési, törődési hatás befolyása óriási.

Joachim Bauer a tükörneuronokról szóló írásában azt állítja, hogy egy közös emberi jelentéstérben élünk, aminek révén intuitíve megérthetjük mások érzéseit, cselekvéseit és szándékait. A tükörneuronok hálózata biztosítja „azt az idegrendszeri hardvert, amely ezt a jelentésmezőt lehetővé teszi. Ez a rendszer rendkívül felhasználóbarát. Spontán módon működik, és mindenekelőtt független attól, hogy működtetjük-e az elemző értelmünket. Az elemző értelem egyébként kimondottan hátrányos is lehet, amikor intuitíven akarjuk felismerni, mi a helyes. Az intuíció is, az értelem is félrevezethet bennünket, ha csak az egyiket használjuk a másik nélkül. Ugyanakkor nincs az a racionális elemzés, amely képessé tenne bennünket arra, hogy egy másik embert empatikusan, vagyis együtt érző perspektívából megértsünk. A szakemberek tudatelméletnek nevezik azt a képességünket, hogy intuitíven el tudjuk képzelni más emberek érzelmeit és szándékait, és képesek vagyunk bizalmat építő bizonyosságot szerezni róluk.” (Bauer, 2006, 14.) Bauer szerint tehát nem tudunk másokat teljes mértékben megérteni, de erőteljes sejtéseink, megérzéseink beigazolódhatnak, ehhez „csak” az kell, hogy képesek legyünk megfigyelni a másikat és minél jobban ráhangolódni – anélkül, hogy mi is átvennénk a másik érzésvilágát, különben szimpátiáról beszélünk, nem pedig empátiáról. A tükörneuron jelenséget neurobiológiai együttrezgésnek (rezonancia) is hívják: a valaki más által kivitelezett cselekvés megfigyelése a megfigyelőben egy saját neurobiológiai programot aktivál, mégpedig csak és kizárólag azt a programot, amely nála is a gyakorlatba tudná ültetni az adott cselekvést. Tükörneuronoknak nevezték el azokat az idegsejteket, amelyek a saját testünkben kivitelezni tudnak egy meghatározott cselekvésprogramot, és amelyek akkor is aktiválódnak, amikor az ember megfigyeli vagy valami más módon átéli, hogy egy másik egyén ezt a cselekvést végrehajtja. Ennek talán legegyszerűbb példája az, amikor rámosolygunk a gyerekekre és ők visszamosolyognak ránk – vagy fordítva.

A tükörneuronok „felismerő rendszere” azonban csak akkor lép működése, ha jól vagyunk. Amint nyomás alá kerülünk és distresszt élünk át, állítólag kikapcsol minden, ami a tükörneuron-rendszertől függ: nem tudunk másokra kellőképpen odafigyelni és érzelmi szükségleteiket megsejteni. Nem tudunk másokat megérteni és észlelni a finom részleteket. Ahol a félelem és a feszültség uralkodik, ott csökken a tükörneuron-rendszer egy másik aktivitása is: megszűnik a tanulás képessége.

Érdemes tudnunk, hogy amit (elsősorban) a hozzátartozók és a referenciaszemélyek (így a pedagógus is) visszatükröznek a gyereknek, az a gyermek számára üzenetet hordoz saját magáról. Donald W. Winnicott brit pszichológus így írt erről: „Ha másokat látok, és mások látnak engem, akkor létezem.” Csak a felnőttek visszatükrözéseiből tudja a gyerek fokról fokra felismerni, hogy kicsoda ő. Ez az oka annak, hogy az összefüggő, stabil önbizalom kifejlődéséhez olyan kapcsolatoknak kell a rendelkezésére állniuk, amelyekben a saját személyiségjegyei és a saját temperamentuma tükröződhet. Jó esetben mi, pedagógusok is így nőttünk fel, azaz olyan kapcsolatok álltak a rendelkezésünkre, amelyekben a saját személyiségjegyeink és a saját temperamentumunk tükröződhetett, így stabil önbizalmunk fejlődhetett. Mit tehetünk akkor, ha ez az önbizalom a pályánk derekán fogja magát és megrendül? Az előbbiek értelmében megoldás lehet erre az, ha odafordulunk az értékes és minket felemelő kapcsolatainkhoz és ismét szilárd kötelékeket építünk. Az érzelemszabályozás és a perspektívaváltás (béka vagy gólya perspektíva) központi szerepet tölt be ebben. Segít, ha a) birtokában vagyunk néhány stresszkezelési technikának, b) ha őszintén tudunk kommunikálni a bennünk zajló folyamatokról, c) ha képesek vagyunk a saját érzéseinkre reflektálni, d) továbbá, ha vannak mentoraink, e) és különösen fontos lenne, ha a pedagógusok számára rendelkezésre állna egy szupervizori vagy coach gárda.