Melyik csatornán fogadod be a dolgokat, melyik csatornán keresztül tanulsz meg tényleg dolgokat: képek, hangok, érzések, mozgások, illatok, netán ízek útján? Mi az a domináns mód, ahogyan élményeidet raktározod? Melyik tartályból meríted az emlékeidet? Képeket idézel fel könnyebben, vagy hangokat, elhangzott mondatokat, érzelmeket, mozgássorokat, illatokat, netán ízeket? Amikor álmodsz és az álmodat megpróbálod felidézni, mit érzékelsz: képeket látsz, vagy inkább mondatokra, szavakra emlékszel jobban vissza, netán az érzések maradnak meg benned, a cselekmény, egy mozgássor, vagy illatok, netán egy ízélmény a szádban?
Gondoltál valaha arra, hogy ezek jelentőséggel bírhatnak számodra? Hogy kihatnak a hatékony tanulási stratégiáidra?
Mindannyiunknak egy vagy két domináns tanulási-emlékezési „üzemmódja”, amelyet röviden VAKOG-nak hívunk:
Vizuális (látás)
Akusztikus (hallás)
Kinesztetikus (mozgásérzékelés, tapintás)
Olfaktorikus (szaglás)
Gusztatorikus (ízlés)
Tapasztalásaink ugyanis egy-egy domináns érzékszervet mozgatnak meg bennünk, éppen ezért a világról alkotott mentális térképünk és az, ahogyan és amire emlékszünk teljesen egyedi, ettől a tapasztalati csatornától függ.
Módszerek színkavalkádja
A módszertani változatosság biztosítása a tanulás során ma már evidencia értékű, hogy tényleg nagyobb eredményre vezet, mint a módszertani egyoldalúság. Bármelyik oktatási stratégia fordul elő egyoldalúan aránytalanul nagymértékben, a csoport egyik része, amelyiknek nem kedvez az alkalmazott stratégia, tartósan hátrányba kerül. A módszertani változatosság tehát mindenekelőtt azért fontos, hogy a különböző kognitív, tanulási stílusú és érdeklődésű tanulók egyaránt esélyt kapjanak a tananyag megértésére, elsajátítására. Ez azt is jelenti, hogy a tanulók kilépnek a csupán befogadói szerepkörből, és aktívakká, tevékenyekké válnak. A tanulói tevékenységek közül gyakran célszerű alkalmazni az alkotómunkát, mint pl. kép-, szöveg- és tárgyalkotás, a problémamegoldást, a másokkal való együttműködést és szervezőmunkát, a mozgást, táncot, és sokkal nagyobb számban játékot. Nemcsak arról van szó, hogy mindegyik tevékenységforma más és más lehetőséget biztosít a megismerendő jelenségre, hanem arról is, hogy többféle agyi területet mozgat meg, egyszerre több érzékterület aktív használatát eredményezi, így a neuronok kapcsolódása aktívabbá válik, eleve gazdag lehetőséget biztosítva a sokféle tapasztalatszerzési és információfeldolgozási útnak.
Edgar Dale, az audiovizuális oktatás világszerte idézett szakértője, 1946-ban kidolgozott „tapasztalati piramisa” óta jól tudjuk, hogy egy tanulási folyamat akkor ég be a hosszú távú memóriába, akkor válik a leginkább készségszinten alkalmazhatóvá, ha lehetőleg egyszerre minél több érzékszervünket igénybe veszi, ideértve a cselekedtetést és megmozgatást is.
Nézd meg az itt látható tapasztalati piramist!
Az ábrára sokan hivatkoznak, és gyakran módosítják, például a szintekhez hozzárendelik a tanulás százalékban kifejezett mértékét. Az eredetileg közzétett Dale-féle piramis csúcsában helyezkednek el a verbális-vizuális szimbólumok, a legalján lévő, széles alapban pedig a közvetlen, célirányos tapasztalatok. Edgar Dale százalékokról szót sem ejtett, sőt óvott attól, hogy merev rangsornak tekintsük – bár utódai igazolták, hogy minél több érzékszervet használunk a tanulás során, annál inkább tudjuk hosszú távon felidézni a tanultakat. A céloknak, a tananyagnak és a tanulóknak egyaránt megfelelő tanulási tapasztalatok meghatározásához Dale mindössze a következő pedagógiai tanácsot adta: „Ereszkedj olyan alacsonyra a skálán amennyire csak szükséges a megértés biztosítása érdekében, de emelkedj olyan magasra, amennyire csak tudsz a leghatásosabb tanulás érdekében.” Dale a teljes választékot ajánlja: „Röviden, a tapasztalatszerzés minden ismert és lehetséges módját kötelességünk alkalmazni.”
Na de van olyan technika, amelyben egyszerre több érzékterületet mozgósíthatunk és amely komplex feldolgozást igényel tőlünk?
A válasz a Mind Map (ejtsd: ’májnd mep’).
Mind Map - az elmetérkép
Minden olyan folyamatot, amely a gondolkodás valamilyen grafikus ábrázolását fedi, kognitív térképkészítésnek tekintünk. A kognitív térkép elnevezés a pszichológiában Edward C. Tolmanhoz is kapcsolható, aki azt vizsgálta, hogy a patkány hogyan találja meg az utat a bonyolult útvesztőkben. Szerinte a patkány az útvesztőben futva nem a jobb és bal kanyarok sorozatát tanulja meg, hanem egy kognitív térképet alakít ki, amely az útvesztő alaprajzának mentális reprezentációja (Atkinson, 1999). Ehhez hasonlóan a feldolgozandó tananyag mentális reprezentációjának tekinthető egy elmetérkép megalkotása, ahol azonban nem a tanulmányok labirintusából kell megtalálni a kivezető utat, hanem a cél egyfajta szintézisre, megértésre való eljutás. Elegendő csak a kulcsszavak és a fogalmak „feltérképezése”, megalkotása, ezek során fokozódik a figyelem összpontosítsa, ezért egyszersmind segítenek az emlékezésben és a gondolkodásban is.
A kognitív vagy más néven gondolattérkép és az elmetérkép között lényeges különbséget kell tennünk. A kognitív térkép módszer alapja a verbálisan nehezen leírható, magyarázható struktúrák és azok elemeinek, kapcsolatainak megjelenítése. Igaz, hogy az elmetérkép módszerének kiindulási alapja ugyanaz, mint a kognitív térképé, ugyanúgy képesek vagyunk struktúrákat, szinteket és kapcsolatokat ábrázolni vele. Ezen azonosságon kívül azonban sokkal több különbséget találunk. Az elmetérképek alapnyelve ugyanis nem a szöveg, hanem a kép, a szimbólum és a színek által közvetített üzenet, amelyet a szöveg mintegy megtámogat, vezet. Ezeknek nincs különösebb jelentőségük a kognitív térképek készítésénél, mivel a fürtábrához hasonlóan leginkább a kör, ellipszis, négyzet és az egyenes vonalak elemeiből építkeznek az ábrák. Az elmetérképek tehát legfőképpen a színhasználatban, a formákban és a körkörös rendezés strukturálásában térnek el a kognitív térkép módszerétől.
Az elmetérképkészítés módszere hódító népszerűsége ellenére még alig érte el a hazai pedagógiai és oktatás módszertani szférákat, holott alkalmazása számtalan előnnyel jár a tanulási folyamatok terén.
Az elmetérkép előnyei:
- az agyműködéssel összhangban rendszerezi a gondolatokat,
- mindkét agyféltekét bevonja a tanulásba,
- aktív tanulásra kényszerít,
- sok információ található egy helyen, és kapcsolataik azonnal átláthatóak,
- erősen épít a vizualitásra,
- az öröm érzésével kapcsolja össze a tanulást és a gondolkodást,
- probléma és megoldás-érzékennyé tesz,
- átláthatóvá teszi az anyagot és az összefüggéseket,
- világossá teszi a célt,
- javítja a memóriát,
- szemmel láthatóvá teszi az elme megértési folyamatát,
- fejleszti a kreativitást.
A hibás identitás esete
A pókdiagram, fogalomtérkép, halszálkadiagram, gyűrűdiagram vagy gondolattérkép nem az elmetérkép szinonimája. Ezek mind különböző módszerek, amelyeknek megvan a saját szabályozottságuk. A pókdiagramot is lehet esszéíráshoz és ötletek rendezéséhez használni. Gyakran pontosan megszerkesztett elrendezésűek, ahol a központi témából ágaznak ki a lábak. De – az elmetérképpel szemben – alig használnak színeket és képeket. Egy pókdiagram lábai általában lineárisak és vékonyak, ahelyett, hogy összefüggők és változó vastagságúak lennének. A piramisdiagram hasonlít a pókdiagramra, de nagyobb hangsúlyt fektet a rangsorolásra. A fő fogalom itt a csúcson helyezkedik el és a hozzá kapcsolódó gondolatok alatta helyezkednek el. Ez azt jelenti, hogy a szemnek a tetejétől az aljáig kell haladnia egyirányú, merev, lineáris módon, ahelyett, hogy szabadon pásztázhatná a diagramot, arra ösztönözve az agyat, hogy új kapcsolatokkal és meglátásokkal álljon elő.
A fogalomtérkép ötleteket és információkat tárol szavak és idézetek formájában, amelyek dobozokban vagy körökben vannak. Ezek az egységek lefelé ágazó, hierarchikus szerkezetben kapcsolódnak össze, ami azt sugallja, hogy a fogalomtérképeket fentről lefelé kell olvasni, minden korlátozással, ami ezzel jár. Színek és képek szintén nem jellemzőek erre a grafikai képre.
„Általánosan összefoglalva: az elmetérképezés sokkal mesteribb módon indítja be a kreatív gondolkodást, mint más vizuális eszközök. Vannak ugyan fontos lépések és kulcsfontosságú elemek az elmetérképen, a képek azonban mindegyikben egyediek: nincs szabályszerű ikonográfia, sem pedig kötött forma, amelyen belül egy elmetérkép helyes vagy hibás abban az értelemben, ahogy egy grafikon, például egy többszintű gyűrűdiagram matematikailag rossz lehet.” (Buzan, 2018, 127.) Az elmetérképet átjárja a mozgás és a természetes logika. Egy elmetérkép szín- és képhasználata, vizuális kapcsolódásai szervesek, összefüggők és létfontosságúak a megfelelő működéshez.
Tony Buzan aki az 1950-es években kifejlesztette, tökéletesítette és terjesztette el világszerte az elmetérképes vázlatkészítés metodikáját a módszert eredetileg a jegyzetelést, tanulást, emlékezést segítő eszközként dolgozta ki. Gyakorlati alkalmazása során kiderült, hogy használatával különösen nagy tanulásbeli javulást érnek el a tanulási zavarokkal küzdők. A módszer a képi és asszociatív működésre épít. Az olvasott vagy hallott anyagot vizuálisan jeleníti meg, így éppen a tanulási zavarokkal küzdők szimultán információfeldolgozási módjának megfelelő formájába fordítja át a szöveget.
Az elmetérképkészítés szabályai:
- Sima papírt használj! (Az előrajzolt vonalak bezavarhatnak az ábrába.)
- Fekvő helyzetben tartsd a lapot! (Így ugyanis jobban illeszkedik két szemünk látóteréhez.)
- Középen kezdd a vázlatot!
- A központi kép olyan legyen, ami számodra jól reprezentálja a szóban forgó témát.
- Nagy és kis nyomtatott betűkkel írj!
- A központi képtől távolodva egyre vékonyabb vonalakat húzz, és egyre kisebb betűkkel írj!
- Az ágak tartalmát a vonalra írd rá!
- Keresd meg az elágazások, tények kapcsolatát egymással!
- Alkalmazz minél több, térbeliséget érzékeltető rajzelemet!
- Az elmetérkép bármelyik szava vagy képe szolgálhat újabb elmetérkép középpontjaként, tehát kiindulópontjaként.
- Szükség esetén jelezd külön nyíllal vagy egyéb jellel az elemek közti kapcsolatot!
- Vigyél bele humort, túlzást, abszurditás! Élvezd az elmetérképezést!
Az elmetérkép nem lineárisan lefelé vagy felfelé strukturálva halad, mint a fürtábra, hanem egy centrumból kiindulva az óramutató járásával megegyezően körbe, illetve a készítő gondolatmenetének, igényének megfelelően. A figuratív elemek dominálnak, vagyis az adott kifejezésre, hangulatra, érzésre asszociált képek, amelyek nemcsak a felidézésben segítik a térkép készítőjét, hanem a téma mélyebb megértésében is. Vagyis az elmetérkép készítésekor a készítő aktív rendszerezést is végez, összefüggéseket lát és láttat meg.
A térképalkotás páros formáját felhasználhatjuk a reflektív gondolkodásban úgy, hogy beépítjük egy dialógusba. Mialatt a pedagógus / diák elmesél egy helyzetet / tananyagot / eseményt, mi a hallott információkból megalkotjuk annak térképét, majd odaadjuk neki, hogy ez alapján gondolja újra, igazítsa saját elméjéhez, egészítse ki, esetleg keressen lehetséges megoldásokat az elmondottakkal kapcsolatban, sőt akár át is rajzolhatja a térképet. Ez az aktív tevékenység a VAKOG-ból a verbális, a vizuális és kinesztetikus csatornákat egyaránt igénybe veszi, így segítve elő az adott téma minél élesebb bevésődését. Amennyiben pedig illatos filccel dolgozunk, a VAKOG-on belül már négy érzékterületet viszünk be a tanulási folyamatba.
Példa az elmetérképre
ÉLD ÁT! – GYAKORLATI ÖTLETTÁR
Az alábbi ötlettárban egy-egy olyan élményfeladatot találsz, amelyek a napi rutin kialakítását segítik akár saját magad, akár a kisebb, vagy nagyobb gyerekek, sőt az egész család számára.
Válassz közülük korcsoport szerint!
Kicsiknek
#1 Ősz
Termések, képek, állatok, eszközök segítségével készítsétek el közösen az ősz elmetérképét!
Nagyoknak
#1 Jegyzetelj 1.!
Egy tetszőleges olvasmány részletét jegyzeteljétek ki elmetérképes módon kb. 25 perc alatt! Ez után nézzétek megy egymás munkáit és fedezzétek fel a hasonlóságokat és különbségeket! Ki hogyan használta a színeket, milyen elemeket strukturált vele és hogyan? Az azonos fogalmakat hányféle piktogrammal fejeztétek ki?
Felnőtteknek
#1 Tervezz!
Készítsd el a következő foglalkozásod vagy órád tervét elmetérképes módon!
#2 CV
Készítsd el az önéletrajzod elmetérképes változatát!
Ha valamit megvalósítottál ezekből, küldd el tapasztalataidat a campus@pozitivpedagogia.hu címre, és ha hozzájárulsz, megjelentetjük.
Ráérő – OlvasÓrák
Az alábbi irodalmakat ajánljuk a témában neked!
- Atkinson, Rita L. (1999): Pszichológia. Osiris Kiadó, Budapest.
- Buzan, Tony (2018): Elemtérképezés mesterfokon. Bioenergetic Kiadó, Budapest.
- Kaszás György (2011): Gondolkodjunk, mert vagyunk! HVG Kiadó, Budapest, 184–201.
