Vajon mi lehet a kapcsolat az időnk operatív szervezése és a pozitív pszichológia alapjait követő nevelés-oktatásunk között?
Még mi, pedagógusok is gyakran elejtünk olyan három szóból álló kifejezéseket, mint például „nincs idő erre”, vagy egy mililiterrel több felelősséget csöppentve ugyanebbe, azt mondjuk: „nincs időm erre.” Ám szinte sosem halljuk azt, hogy „nem adok erre időt. Mert van más, amit fontosabbnak ítélek meg.”
Vegyük észre, hogy idő van. Tőlünk függetlenül is köszöni szépen, jól van. A saját időnk tőlünk függ. Saját magunk szánunk a dolgokra időegységeket, mi határozunk úgy, hogy éppen minek vagy kinek teszünk eleget. Vegyük észre, hogy amikor nemet mondunk valamire, minden esetben, ezzel egy időben, igent mondunk valami másra. Tudatosítsuk magunkban, hogy mik ezek a „valamik” és „mások” és legyünk bátrak meghozni a döntést.
Még mielőtt a kiinduló kérdésünkre egyértelműen válaszolnánk, tegyünk egy kitérőt az időben. Mi is az idő? Az időre többnyire fogyó energiaforrásként tekintünk, amely nem tárolható, nem kölcsönözhető, nem ruházható át, nem fordítható vissza, nem kamatoztatható. És mintha mindig kevés lenne belőle – noha elég egy édes perc ahhoz, hogy úgy érezzük, egy csók örökké tart, egy másodperc pedig ahhoz, hogy elkerüljünk egy végzetes balesetet –, talán ezért is nehéz megállni, élvezni a jelent és örömteli dimenzióként tekinteni rá. Hétköznapi tapasztalat, hogy az idő felgyorsul, ahogy öregszünk: már az a fél óra is, amit gyerekkorunkban elviselhetetlenül hosszúnak tartottunk egy váróteremben, felnőttként elrepül, nem is beszélve azokról az évekről, amelyek látszólag gyorsabban teltek el, mint egy nap az iskolában.
Az idő érzékelése
A perspektivikus időszemléletet szemlélteti Maximilian Kiener osztrák grafikus angol nyelvű weboldala, ahol az egész életünket végiggörgethetjük, miközben egy-egy felugró felirat elgondolkodtat minket. Ezen elképzelés szerint az időre mint múltra tekintünk vissza, ám az érzékelésünk esetében a gyorsulás univerzális tapasztalata az uralkodó. Azt is megfigyelték, hogy egyes mentális és fizikai betegségek is befolyásolják, hogy miként érzékeljük az időt. Steve Taylor brit pszichológus szerint az idő tapasztalata is attól függ, ahogy észlelünk. Taylor a hatvanas évek óta zajló kísérletek tanulságaira hivatkozva azt állítja, hogy az időérzékelésünk az általunk feldolgozott információmennyiségtől függ.
Taylor végül arra a következtetésre jut, hogy ha az idő relatív, akkor semmi akadálya annak, hogy az idő uraivá válhassunk. „Nagyon hasonló eredményekre jutott Adrian Bejan, az MIT fizikaprofesszora. Az idő, ahogy mi érzékeljük, az elme trükkje: minél több adatot dolgoz fel és rendszerez, annál lassabbnak érzékeljük az idő múlását, ezért telik lassan a gyerekkorban, amikor sok mindennek kell bevésődnie, és ezért repül, amikor kevesebb új impulzus éri az agyat – amely közben maga is változik, ezzel is befolyásolva az időérzetet. Az idő érzékelését az agy fizikális változásai is befolyásolják: ahogy fejlődik az agy, az információnak is hosszabb utat kell megtennie, míg eltároljuk, idővel pedig romlik a teljesítménye, ez a két tényező pedig Bejan szerint megrövidíti az időnket, ahogy az is, ha nem vagyunk elég kipihentek.” (Dippold, 2019)
Érdemes elfogadnunk azt a megállapítást, hogy mindenkinek ugyanannyi ideje van, csak mást és mást kezdünk vele. A koldusnak és a milliomosnak is 24 órából áll a nap, csak mást és mást kezdenek vele. Az időgazdálkodás és önszervezés valójában az életünkkel, sikerünkkel való gazdálkodás kérdése, és valójában nem csak a miénkkel, hanem a körülöttünk lévő emberek idejével és életével való bánásmód kérdése.
Csakis 1, ránk jellemző személyes ritmussal rendelkezünk, amely kihat rugalmasságunkra, az pedig kihat adaptációs készségünkre, az pedig meghatározza változáskezelésünket, a változásokra való reagálásunk pedig sokat elárul stressztűrésünkről. Jávorkai Judit szavait hangsúlyozva valójában tehát mindig az embert kell menedzselnünk, nem az időt. A jó időbeosztáshoz mindenekelőtt önismeretre van szükség.
Viszonyunk az időhöz
Időkezelésünk részben tanult, részben hozott dolog. A rendszerben való gondolkodás, például rendezett családi életet is előfeltételez. Fontos, hogy nem az idő mennyisége, hanem a minősége a mérvadó.
Szirmay Ágnes klinikai szakpszichológus, szervezetfejlesztési tanácsadó úgy véli, az időkezelésünk a valósághoz, az anyagi világhoz való viszonyunkat mutatja meg, vagyis azt, hogy milyen módon tudjuk elfogadni a valóságot. Az időkezelésünktől függ az is, hogy mennyire tudjuk helyén kezelni a dolgokat, egyesek alul, mások túlbecsülik az egyes feladatok elvégzéséhez szükséges időt. A személyes időnek három területe van F. Várkonyi Zsuzsa modellje alapján: Az un. „zajló idő” 14-15 órát ölel fel, ebben az idősávban a folyamatosan érkező feladatok ellátásával foglalkozunk. A „magánidő” 1-1,5 óráig tartó befelé fordulás. Az „intim idő” pedig 1-1,5 óráig tart.
Időérzékelésünknek ennél mélyebb vonzatai is vannak. Megmutatja például felelősségérzetünket, jövőben való gondolkodásunkat. Mennyire számolunk a következményekkel, súlyuknál fogva kezeljük-e a dolgokat, különbséget tudunk-e tenni fontos és kevésbé jelentős események között. Ahogy az is világossá válik, látjuk-e az ok-okozati összefüggéseket. (Gyimóthy, 2010)
Az óvodában még jelen van a rendszeresség, a napi ritmus megélése, ám az önálló időbeosztást nem vagy csak alig tanítják az iskolában, netán otthon, holott elvileg 30-35 éves korra illene jól beosztani az időnket.
Időperspektíva
Időkezelésünket az időérzékelésünk és időperspektívánk nagymértékben befolyásolja.
A most következő Philip Zimbardo-féle időperspektíva-kérdőív magyarországi adaptálása a Szegedi Tudományegyetem Pszichológiai intézetében folyt Orosz Gábor vezetésével. Az eredeti kérdőív rövidített változatát mutatjuk be, ám ez alapján is jól láthatóvá válhat időperspektívánk. (A teljes kérdőívet Philip Zimbardo: Időparadoxon című könyvében találod.)
A kérdőív azt vizsgálja, hogy az emberek milyen módon viszonyulnak az időhöz.
A kérdőívet innen tudod letölteni! >>
Philip Zimbardo amerikai pszichológus szerint az időperspektívánk, vagyis ahogy az időre tekintünk, az alapvető személyiségjegyeink egyike. „Az, ahogyan az időről gondolkodunk, meghatározza az életünket és a döntéseinket, mégsem vagyunk ennek tudatában.” Hat féle időperspektívát különített el.
Múltpozitív
Azok, akikben erős a múltpozitív időperspektíva, a múlt kellemes emlékeiből merítenek. Szívesen nosztalgiáznak, fontosnak tarthatják a tradíciókat, politikát és a vallást, megbecsülik a múltat méltató hagyományokat (például családi ünnepek, osztálytalálkozók). Másokkal gyakran együttműködésre törekednek azért, hogy a korábban kialakított kapcsolat fennmaradjon. Inkább konzervatív beállítottságúak, elégedettek a status quóval, nem szívesen változtatnak, és kevésbé nyitottak az újra.
A magas múltpozitív perspektívájú emberek barátságosak, boldognak vallják magukat, és keveset aggódnak. A hála nagy mértékben hasonlít a múltpozitív időperspektíva pszichológiai koncepciójához, Azok, akik magas értékeket értek el a múltpozitív időperspektíva skáláján, általában hálásabbak és boldogabbak, mint azok, akik ugyanitt alacsony pontszámokat szereznek.
Múltnegatív
Azok, akikben a múltnegatív időperspektíva erős, szintén a múltba nyúlnak vissza, azonban ők a múlt kellemetlen emlékeit idézik fel újra és újra. Emiatt borúlátóbbak és bizalmatlanok. Az óvatosságuk előnye, hogy felismerik a kockázatokat, és nem könnyű őket becsapni. Nehezen bocsátanak meg másoknak, és maguknak a régi sérelmekért. Erős bűntudatuk lehet, ha egy korábbi vállalásuknak nem tudtak eleget tenni. Néha a bosszúvágy is vezérelheti őket. A negatív tapasztalataik előtérbe állítása miatt kevésbé bíznak a saját fejlődésükben. A magas múltnegatív perspektívájú emberek hajlamosak a szorongásra, depresszióra és alacsony az önbecsülésük.
Jelenhedonista
Azok, akikben a jelenhedonista időperspektíva erős, a jelen élményeire fókuszálnak. Nyitottak a környezet ingereire, szenvedéllyel megélik az érzéseiket. Keresik a kihívásokat, tapasztalatokat, ezért szívesen vállalnak kockázatot is.
Szeretik a függetlenséget. Inkább a folyamattal törődnek, mint az eredménnyel, nem szívesen terveznek hosszú távon előre. Képesek észrevenni az aktuális helyzetben lévő lehetőségeket és kreatív megoldásokat találnak. A rövidtávú hasznot nézik, amiért kihasználhatnak másokat.
Elkalandozhat a figyelmük, és hajlamosak az ad hoc döntésekre. A jelen örömeinek felfedezése és megélése fontos, ugyanakkor a túlságosan magas jelenhedonisták hajlamosak a különféle káros függőségekre.
Jelenfatalista
Azok, akikben a jelenfatalista időperspektíva erős, úgy érzik, hogy az életüket olyan külső erők, – például vallás, ideológiák, szociális helyzet, anyagiak –, határozzák meg, amikre ők nincsenek hatással. Az élet sakktábláján inkább tekintenek magukra bábuként, mint játékosként.
Azt hiszik, a dolgok jóra fordulása is külső erőknek köszönhető, ezért babonákhoz, rituálékhoz folyamodnak, és bíznak a szerencsében. Saját maguk hatóerejét viszont nem tartják sokra.
A negatív eseményeket általánosítják – „Ez a sorsom.” A saját sikereiknek, eredményeinek nincsenek tudatában. A jövőhöz „lesz, ami lesz” módon állnak. A magas jelenfatalizmus hajlamosít az agresszióra, szorongásra és depresszióra.
Jövőorientált
Azok, akikben a jövőorientált időperspektíva erős, célokat tűznek ki, terveznek, és a célok elérése határozza meg a cselekedeteiket. Képesek lemondani az azonnali jutalomról, és nemet tudnak mondani a jelen időrabló kísértéseinek. Akár kényelmetlenséget is vállalnak a jelenben a jövőbeni előnyök érdekében.
Mindez segít az iskolai, majd a munkahelyi előmenetelben, így sok vezetőt jellemez. Esetükben gyakoriak az optimista megnyilvánulások. Ezen időperspektíva árnyoldala, hogy a jövőorientáltak kontrollra törekednek, ezért a nem befolyásolható helyzetekben kényelmetlenül érezhetik magukat.
Hajlamosak arra, hogy mindent a teljesítmény oldaláról nézzenek, és nem veszik észre az élet apró örömeit. A magas jövőorientált emberek lelkiismeretesek, képesek a céljaik, vágyaik megvalósítására. Az egészségük is jobb, mivel ők azok, akik időben orvoshoz fordulnak, és szűrővizsgálatokra járnak.
Transzcendentális jövő
Azok, akikben erős a transzcendentális jövő perspektíva, úgy hiszik, hogy az élet a fizikai test halála után is folytatódik (Ezt a perspektívát külön kérdőívvel mérik). Sonja Lyubomirsky és más pszichológus kutatásai azt is kimutatták – írja Zimbardo –, hogy a vallásos és spirituális nézetek határozottan összefüggnek a szubjektív jóléttel.
Mi az ideális időperspektíva képlete?
Ideális = magas múltpozitív + alacsony múltnegatív + közepesen magas jelenhedonista + alacsony jelenfatalista + magas jövőorientált
Az időperspektívákat Zimbardo és munkatársai alapvetően tanult jellemzőnek tartják. A kialakulásukat számos tényező, például a vallás, a kultúra, az életkor is befolyásolja. Az időperspektívával kapcsolatban a kutatónak két fontos megállapítása van: az egyik, hogy az időperspektívának létezik egy ideális „eloszlása”.
Eltér az időperspektívád az ideálistól? Aggodalomra semmi ok! Zimbardo másik fontos állítása ugyanis, hogy az időperspektívánkon tudunk változtatni. (Igen, még a jelentfatalisták is…) Magyarul is megjelent könyvében olvashatunk néhány tippet arra, hogyan növelhetjük, vagy csökkenthetjük az egyes időperspektívákat.
Dombi Edina vizsgálatai során az időperspektíva egyéni különbségeinek feltárásával foglalkozott, azon változók mentén, amelyek pedagógiai vonatkozással is bírnak. Doktori kutatásának célja az volt, hogy az időperspektíva elméletét, működését és viselkedésünkre gyakorolt hatását megismerje. Igazolta, hogy az időperspektíva egy komplex tényezője a személyiségnek, ami mediáló hatással bír egyéb tulajdonságainkra is, így hozzájárul – többek között – a tanulmányi sikerekhez, eredményességhez, iskolai magatartáshoz, és a jövőbeni célok kialakításához.
Biztos, hogy a szubjektív időperspektívánkhoz tartozó nézőpontok meghatározzák:
- gondolatainkat,
- érzéseinket,
- cselekedeteinket,
- és azt a módot, ahogy életünk történéseinek jelentést adunk.
A nem megfelelő időfelfogás torzíthatja mindezeket, és sikertelen döntésekhez vezethet. Ezért fontos, hogy saját időnket megismerjük, tudatosítsuk, és aktívan alakítsuk.
A traumatikus emlékeken kívül emlékeink nagy része rugalmas, hangulatunknak vagy az elmesélés helyzetének függvényében változik, újraíródik, új jelentést kap. Történeteink időről időre átértékelődnek, újabb rétegekkel gazdagodnak. Maga az élettörténet statikus, viszont epizódjainak újraértelmezésével alakul az önmagunkról alkotott képünk, identitásunk.
A múlthoz való viszonyunk tudattalanul befolyásolja mindennapjainkat, döntéseinket, azok következményeit és a levont tanulságokat. Emlékeinket, tapasztalatainkat saját időterünkben helyezzük el, ahol próbálunk koherenciát és folytonosságot teremteni.
Az előnyben részesített időkategóriát meghatározza
- a család,
- a társadalmi közeg,
- az iskolázottság,
- a kultúra.
Ezeknek mind nagy szerepe van döntéshozatali helyzetekben és konfliktushelyzetekben. Például a jelenorientáltak a jelenbeli helyzetből próbálják kihozni a legjobbat; a múlthoz kötődő személyeket gyakran eluralják korábbi konfliktusaik; a jövőorientáltak pedig a konfliktus kedvező és hátrányos kimenetének latolgatásával oldják meg a helyzetet.
Kutatások bizonyítják, hogy a tudatos emberek tovább élnek. A kutatók a tudatosság három dimenzióját tették vizsgálat tárgyává:
- a teljesítőképesség,
- a rendszeretet,
- a felelősségérzet.
Ezek a tényezők az idővel is kapcsolatban vannak, ugyanis például a jövőorientált személyek gyakrabban vesznek részt szűrővizsgálatokon, jobban odafigyelnek életmódjukra, és kerülik az egészségkárosító magatartásformákat. Ezzel szemben a jelenhedonisták a pillanatnyi örömöt előbbre valónak tartják, és nem gondolnak magatartásuk hosszú távú következményeire.
Fontos tudni, hogy (1) ezek az időperspektívák befolyásolják döntéseinket anélkül, hogy ennek tudatában lennénk. (2) Mindegyik perspektíva számos előnyös tulajdonsággal rendelkezik, ám ha egyikük túlsúlyba kerül a többivel szemben, akkor negatívumaival is számolnunk kell. Ha a világot az egyik időperspektívából szemléljük, „időben vagyunk”, míg ha egy másikból, akkor „késésben”; egyik perspektíva sikert, a másik kudarcot eredményezhet.
Jó hír: ezek a kategóriák nem velünk születettek, hanem tanultak, így mindenkinek lehetősége van arra, hogy odafigyeléssel változtasson szemléletén, és újratanulja idejének kezelését.
Időperspektívák és a boldogsághoz vezető 12+1 stratégia
A következő táblázatban az időperspektíva és boldogság kapcsolatát láthatjuk.
Talán ezen kitérő után már világosabbá vált, vajon mi lehet a kapcsolat az időnk operatív szervezése és a pozitív pszichológia alapjait követő nevelés-oktatásunk között. Az időnk operatív szervezése ideig-óráig működhet különböző technikák alkalmazásával, ám önismeret és időperspektívánk ismerete nélkül tartós változást aligha remélhetünk.
Szubjektív jóllétünkre pedig kihatással van időfelfogásunk, amely – mint láttuk –, nagyrészt befolyásolható, már pusztán azzal is, ha figyelmüket arra irányítjuk, hogy tulajdonképpen van időnk. Ha nem veszünk tudomást a jelenről, és elsősorban a múltban vagy a jövőben keressük a boldogságunkat, az orrunk előtt levő boldogságot szalaszthatjuk el. Ennek mintájára, ha a múltban kapott jeles érdemjegyekkel vigasztaljuk magunkat vagy azt mondogatjuk magunknak, hogy majd a legközelebbi dolgozatunk jól sikerül, akkor kisebb erőfeszítéssel foglalkozunk itt és most a dolgozatra való felkészülésre.
A jelent elhanyagolni vétek. Tenni a holnapért most tudunk. Ez utóbbi két gondolat egyáltalán nem olyan magától értetődő a kamaszoknak – ahogyan egyes felnőtteknek sem. Reziliens, pozitív életszemléletű diákokat nevelni pedig kiegyensúlyozott időperspektíva ismerettel könnyebb.
Először a munka, aztán a játék?
Van egy lényeges különbség a hagyományos és a pozitív oktatás megközelítésmódja között: ez pedig az élvezet és a kemény munka közötti (disz)harmónia. A hagyományos oktatási grádicsok azt igyekeznek belénk nevelni, hogy „először a munka, azután a játék” (szerencsés esetben ez óvodáskorban fordítva van) – ha még marad rá idő. Megtanuljuk, hogy előbb csináljuk meg ezt, meg fejezzük be azt, aztán jöhet a jól megérdemelt jutalomjáték vagy pihenés.
Ez a sorrend fontos szokásrendszerhez és rendezett életvezetéshez tud hozzásegíteni bennünket, szó sincs arról, hogy elvetnénk. A kérdés az, hogy mennyire sikeres ez az embernevelési projekt, netalántán túl sikeres-e vagy optimális egyensúly jellemzi. Ha felnőttként soha nem sikerül letudnunk a tennivalónk több mint egyharmadát, ha megvonjuk magunktól a szabadság és felhőtlen öröm gyümölcseit, ha nem állunk meg a minőségi kapcsolatainkat ápolni, akkor vajon tényleg engedélyezünk-e magunknak időt a boldogságra?
Hormonjaink, egészségünk és viselkedésmódunk elárulja – kérdezzük csak meg a szomszédunkat, családtagjainkat és a tanítványainkat, mit gondolnak rólunk. Olybá tűnik, hogy tanítványainktól is produktivitást várunk el, miközben azt az időt, amikor boldogok, elvesztegetett időnek, vagy „iskolán kívüli” szabadidőfoglalkozásnak tartjuk. Megállni, magunkra és egymásra figyelni, egymásról és egymástól tanulni – minderre „csak” az időt kell rááldoznunk.
ÉLD ÁT! – GYAKORLATI ÖTLETTÁR
Az alábbi ötlettárban egy-egy olyan élményfeladatot találsz, amelyek a napi rutin kialakítását segítik akár saját magad, akár a kisebb, vagy nagyobb gyerekek, sőt az egész család számára.
Válassz közülük korcsoport szerint!
Kicsiknek
#1 Neked milyen a napirended?
Nézzétek meg ezt a közel 2 perces kisfilmet a napirendről és beszélgessetek arról, hogy mi a ti saját napi ritmusotok, mikor mit csináltok! Ha pedig úgy látjátok, hogy valamin érdemes lenne változtatni, módosítsátok a napi rutint és próbáljátok ki, hogyan működik!
A kisfilm eredetileg az okosdoboz.hu honlapon található. Eredeti forráshoz kattints ide.
#2 Építsetek akadálypályát!
A nyom nélkül eltávolítható, és különböző színű ragasztószalag rendkívül sokoldalúan felhasználható eszköz. Látványos autópályát is készíthettek, ha a parkettára ragasztjátok megfelelő formában. Masszív bútorok és bútorlábak bevonásával kiképzőpálya is készülhet. Állítsatok néhány széket egymás mellé két sorban, folyosót képezve.
Egy adott magasság felett pókháló szerűén húzzátok át a ragasztószalagot egyik oldalról a másikra, csak akkora helyet hagyva a pókháló alatt, hogy a gyerekek kúszva átférjenek. Ha ezen átjutottak, következhet az ugróiskola, aminek az elkészítéséhez szintén a ragasztószalagot használjátok.
Nagyoknak
#1 Egymás szemébe nézve
Kérd meg egy családtagodat, barátodat vagy ismerősödet, hogy szánjon rád összesen 4 percnyi csendes időt, amikor csak annyi lesz a dolgotok, hogy egymás szemébe nézzetek. Ezt megtehetitek személyesen vagy virtuálisan csatlakozva is. Állítsd be előtte az órádat, hogy 4 perc múlva jelezzen.
A 4 perc alatt lehetőleg maradjatok csendben, és csak figyeljétek, merüljetek el a másik tekintetében. Utána beszéljétek meg érzéseiteket, gondolataitokat!
#2 Napi rutin táblázat
Készíts azonos méretű kártyákat kartonból, és rajzzal, festménnyel, ragasztással, infografikával, rejtjellel – tetszőleges technikával – alkosd meg a család vagy csak a sajátod napi rutinját, legfontosabb teendőit. Egy teendő egy kártyára kerüljön rá. Kezdd a reggeli felkeléssel és tartson egészen az esti lefekvésig. Majd mutasd meg a családtagjaidnak, barátaidnak, akik próbálják meg sorrendbe rakni.
Egyszerre többen is összeülhettek és ki-ki a sajátját is elkészítheti, amik alapján közösen rakhatjátok ki egymás napi sorrendjét.
Ha kedved van, ennek mintájára elkészítheted a heti rutintervet is.
Felnőtteknek
#1 Időmenedzsment praktikák
Nézd meg az alábbi 8 képet és a hozzájuk tartozó időmenedzsment praktikákat! Beszélgess róla a családban, ismerősökkel, barátokkal, hogy kinek mi válik be, kitől mi esik a legtávolabb!
A képeket és a hozzájuk tartozó időmenedzsment praktikákat innen tudod letölteni! >>
#2 Szemkontaktus kísérlet
Próbáld ki te is a pár perces szemkontaktus kísérletet! Válassz ki egy idegent, pl. sorban állás, buszra várás közben és próbáld felvenni vele, majd pedig tartani a szemkontaktust. Közben élj a mosoly erejével! Meddig sikerül kapcsolódnotok egymáshoz?
#3 Teszteld a Pareto-elv helyességét!
A Pareto-elvről:
Vilfredo Pareto olasz közgazdász 1906-ban arra az érdekes dologra lett figyelmes, hogy Olaszország földterületének 80%-át a lakosság 20%-a birtokolja. Később rájött arra, hogy ez nem olasz sajátosság, hanem egész Európára igaz. Állította, hogy a megtermelt javak 80%-a a társadalom 20%-ához kerül a társadalomra jellemző vagyonelosztás során.
Ezt valahogy így képzeld el:
- Cselekedeteink 20%-a hozza eredményeink 80%-át.
- A munkaidőnk 20%-ban el tudjuk végezni a munkánk 80%-át.
- A döntések 80%-a a megbeszélés idejének 20%-ában kerülnek meghozatalra.
- A lecsúszott határidők 80%-áért a problémák 20%-a felelős.
- A mobilunkban szereplő telefonszámok 20%-ának hívása adja ki hívásaink 80%-át.
- A vevők 20%-a okozza az eladások 80%-át.
- Az időnk 80%-át a kapcsolataink 20%-ával töltjük.
- 80%-ban a ruhásszekrényünkben található ruháink kedvenc 20%-át hordjuk.
Évtizedekkel később Dr. Joseph Juran igazolta az elvet az üzleti világra nézve: az üzleti problémák 80%-a az okok 20%-ából fakad. Avagy az inputok 20%-ából lesz az output 80%-a.
Ha nagyon röviden szeretnénk megragadni a Pareto-elv lényegét, akkor így fogalmazhatunk: a kevés lényeges elválasztása a lényegtelen sokaságtól.
Vajon a te életedben mire állítható fel a 80/20-as szabály?
Figyeld meg egy héten keresztül, hogy életed mely területén érhető tetten a Pareto-elv!
Ráérő – OlvasÓrák
Az alábbi irodalmat ajánljuk a témában neked, illetve kicsiknek és nagyoknak is!
Kicsiknek
Szepes Mária: Pöttyös Panni az idővonaton. Móra Kiadó, Budapest, 2013
Nagyoknak
David Allen – Mike Williams – Mark Wallace: Haladj a dolgaiddal! – GTD – Időmenedzsment fiataloknak. HVG Könyvek, Budapest, 2019
Felnőtteknek
Allen, David, Williams, Mike és Wallace, Mark: (2019): Haladj a dolgaiddal! – GTD Időmenedzsment fiataloknak. HVG Kiadó, Budapest
Allen, David: (2015): Hatékonyságnövelés stresszmentesen. HVG Kiadó, Budapest
Covey, R. Stephen. (2014): A kiemelkedően eredményes emberek 7 szokása – Az önfejlesztés kézikönyve. Bagolyvár Trade Kft., Budapest
Csíkszentmihályi Mihály (2018): Az áramlat: a tökéletes élmény pszichológiája. Akadémiai Kiadó, Budapest
Dippold Ádám (2018): Carlo Rovelli: Idő márpedig nincs
https://qubit.hu/2018/11/25/carlo-rovelli-ido-marpedig-nincs
Dippold Ádám (2019): Miért rohan egyre gyorsabban az idő, ahogy öregszik az ember?
Dombi Edina (2018): Az időperspektíva hazai mérése, személyiségvonásokkal való összefüggéseinek vizsgálata és egy új jövőorientációs mérőeszköz kidolgozása.
Doktori értekezés, Szegedi Tudományegyetem http://doktori.bibl.u-szeged.hu/9798/
Donders, Paul Ch. (2015): Kreatív élettervezés. Harmat Kiadó, Budapest
Gyimóthy Éva (2010): Hol veszik el az idő a munkahelyen?
https://www.hrportal.hu/hr/hol-veszik-el-az-ido-a-munkahelyen-20101222.html
Klein Sándor (2012): Vezetés- és szervezetpszichológia. EDGE 2000 Kft., Érd
Lakein, Alan (1995): Hogyan gazdálkodjunk időnkkel és életünkkel? Bagolyvár Könyvkiadó, Budapest
Preiszinger András (2014): Milyen az Ön időperspektívája?
http://upszi.hu/gazdasag/cikk/hogyan_tekintunk_az_idore_kerdoiv
Zimbardo, P. és Boyd, J. (2012): Időparadoxon. HVG Kiadó, Budapest
