Gondolj vissza az általános iskolai, középiskolai, majd a felsőoktatásban töltött éveidre! Lásd magad az iskolapadban és idézd fel magad előtt az egyes órákat!
Ha ezt egy filmként látod magad előtt, akkor mi az, ami visszatérő elem minden egyes jelenetben? Mennyire mutat változatos képet az, ahol ülsz és amilyen formában dolgozol? Önállóan, egyedül hallgatod a társaid között ülve a pedagógust? A pedagógus inkább veled szemben van vagy másutt a térben? Párban vagy csoportban dolgozol többet? Nálad és diáktársaidnál van a szó zömmel vagy inkább a pedagógusnál?
Tegyük fel, hogy a személyiséget szeretnéd fejleszteni a kognitív képességeken kívül. Mit gondolsz, milyen munkaformák tudják ezt legjobban támogatni?
Röviden tekintsük át azokat a szervezési módokat és munkaformákat, amelyek kifejezetten meghatározóak egy pozitív pedagógiát szem előtt tartó pedagógus repertoárjában.
Beszélgetőkör
E tevékenység célja többnyire az, hogy a gyerekek beszélhessenek az iskolán kívüli élményeikről, ráhangolódjanak egymásra és/vagy a további közös munkára. Ezek az alkalmak a szociális tanulás kitűnő lehetőségeivé válhatnak. A szabályok is ismertek, mindig csak az beszélhet, akinél a babzsák (bot, mackó, plüss, kagyló stb.) van. A gyerekeket viszont ebből a folyamatból – életkoruk (leggyakrabban 6-10 év) miatt is – a legtöbb esetben csak az érdekli igazán, hogy elmondhassák az élményeiket, és még nem tudnak tartósan figyelni a sokadik társuk mondataira. Valaki beszél, de közben akadnak olyanok is, akik már mással foglalkoznak, izegnek-mozognak, beszélgetnek. A pedagógus pedig hasztalan próbálja fegyelmezni őket. Így a beszélgetőkör mind a gyerekek, mind a tanító számára kellemetlen kötelességgé válik, ahelyett, hogy oldott, vidám légkörben hangolna rá az ezt követő közös tevékenységre.
A reggeli beszélgetőkört Celestine Freinet francia reformpedagógus alkalmazta először, azóta világszerte alkalmazzák. Helyét rendszerint a tanterem erre a célra elkülönített részében szőnyeggel, párnákkal rendezik be. A résztvevők körben ülnek, úgy, hogy mindenki mindenkit lásson, egymással szemkontaktust tarthassanak. A beszélgetések témája bármi lehet, leggyakrabban a reggeli beszélgetőkör terjedt el, amikor a hétvégi tapasztalataikat vagy az aktuális érzelmi állapotukat osztják meg egymással a gyerekek, illetve ráhangolódnak az előttük álló tanulási hétre. Ezen kívül gyakori még a nap végi, reflektív-összegző beszélgetőkör.
A beszélgetőkör segít a csoportformálásban, a szociális készségek alakításában, az egymásra figyelés, az empátia, a tolerancia, a közös szabályalkotás, a kommunikációs készség és a különböző társadalmi, viselkedési szabályok megtanulásában. Rendszeres alkalmazása csoporthagyománnyá válhat. Nagyon fontos, hogy ne vallatásra, fegyelmezésre és ne is kioktatásra alkalmazd ezt a kört. Hangszíned barátságos és megértő legyen, természetes stílusban. A körben ülés önmagában csupán a formai keret, így még csak kör és nem beszélgetés. Te is résztvevője vagy, része a körnek, és közben a gyerekek reakcióira figyelve, tapintatosan irányítasz. Ebben a körben elmondhatod te is, amit érzel és gondolsz.
A cél és feladat függvényében a gyerekek is irányíthatják a beszélgetőkört, amely lehet egy munka bemutatása és közös értékelése, egy dilemma megbeszélése stb. Egymásra figyelni fárasztó, de érdemes, mert tanulságos, és majd a szerepek egyszer felcserélődnek: az addig figyelőből a figyelem tárgya lesz.
Csoportmunka
„Egy négytagú csoport tagjai: Mindenki, Valaki, Bárki és Senki. Nagyon fontos feladatot kellett végrehajtaniuk. Mindenki biztos volt benne, hogy Valaki meg fogja csinálni. Bárki megtehette volna, de Senki sem tette meg. Valaki emiatt dühbe gurult, mert Mindenki feladata lett volna. Mindenki azt gondolta, hogy Bárki megteheti, de senki sem ismerte fel, hogy Mindenki nem csinálhatja meg. A dolog azzal végződött, hogy Mindenki hibáztatott Valakit, mivel Senki sem végezte el azt, amit Bárki megtehetett volna.”
Egy jó csoportmunkában, ahol a csoporttagok nem csak pillanatnyilag „összeverbuválódott” egyének tagjai, hanem a csoport érdekében összedolgozni kész társak, a fentebbi példa nem fordulhat elő. Van, aki ösztönösen hatékony együttműködésre képes, míg másokat erre tanítani kell. A csoportmunkát csak akkor lehet fejlesztő hatásúnak tekinteni, ha a csoport tagjai szívesen és eredményesen dolgoznak együtt. A csoportmunka legfontosabb jellemzője a közös munka.
Milyen létszámban ajánlott csoportmunkát véghez vinni? A szükséges csoportnagyság mindig a megoldandó feladat típusától függ. Viszonylag ritkán alkalmazott, bár igen hatékony munkaforma a minicsoport, ennek létszáma pontosan 3 fő, ezért ezt a munkaformát triádnak nevezzük. A többi csoportmunka esetében az optimális létszám 4-6 fő között mozog.
A csoportmunkától azt várjuk, hogy az együttműködés erősödik, a különböző szinten lévő diákok egymást segítve, egymás gondolatához épülve dolgoznak a feladataikon. Ehhez némi felkészülésre is szükség van tőled, a feladat végrehajtásához szükséges csoportalakítási módok, eszközök, szerepkörök, tartalmak előkészítése és sokszorosítása tekintetében, illetve arra is, hogy a feladat és munkaforma célját összeegyeztesd a diákok céljával. Ebben az esetben ugyanis maguk is érdekeltté válnak.
Mi nem csoportmunka? Nézzünk néhány példát rá:
- A diákok elkülönülve, csoportokban ülnek és látszólag így is dolgoznak, de minden egyes tanuló önálló munkaként, azonos feladatot old meg.
- Egy szerepkör hibásan kerül alkalmazásra, tartalom nélkül. A diákok csoportokat alkotnak, és a csoporton belül különböző szerepeket kapnak: időfelelős, szóvivő, jegyzetelő, lelkesítő stb. A lelkesítő szerepet kapó diák nem tudja pontosan, mit jelent a szerepe, ezért inkább megoldja a feladatot.
- Csoportban ülnek a diákok, de a pedagógus egyenként kérdezgeti őket.
A valódi csoportmunka nem pusztán a helyváltoztatás kellemes perceit jelenti, hanem egy izgalmas tanulási helyzetet, sőt az együttműködés tanulásának alkalmát.
Célszerű megtenni:
- Alkalmazz minél változatosabb és véletlenszerű csoportalakítási módokat!
- Egészítsd ki a feladat megoldását egy-egy szerepkörrel és így felelősségi körrel!
- Iktass be valamilyen választási lehetőséget!
- Határozd meg a diákoknak a rendelkezésre álló időt és ha szükséges, módosíts rajta!
- Jelöld ki a kereteket és csoportszabályokat – vagy erről gondoskodjanak maguk a csoporttagok!
- Teremts lehetőséget a csoportok közötti kulturált vitára!
- Serkentsd az őszinte véleménynyilvánítást!
- Tedd lehetővé a passzolás jogát is és adj helyette egy másik szerepet / feladatot (pl. megfigyelés)!
- Adj módot a türelmes meghallgatási készségek fejlesztésére!
- Tegyél meg minél többet az elfogadás és érzelmi biztonság megteremtése érdekében!
- Építs a gyerekek kíváncsiságára!
- Irányíts indirekt módon!
- Kreatívan oldd fel és/vagy nyíltan beszéljetek az ellenállásról! (Például az ellenállás jelei lehetnek: a feladatot „nem értik”, túl sok magyarázatot kérnek, a játékmegoldások sablonosak, sztereotip megoldások, közhelyes megállapítások jelennek meg, parttalan vita keletkezik, elbagatellizálják, komolytalanná teszik a játékot, feszültségoldásként megjelenik a viccelődés stb.)
- Kerüld a fegyelmezést és helyette érd el, hogy a gyerekek egymást szabályozzák, és figyeljenek a csoportnormákra!
Kooperációs munka
Minden kooperációs munka csoportmunka, de nem minden csoportmunka kooperációs munka. Ugyanis míg egy csoportmunka feladattípustól függően akár 10 fővel is lehetséges (még ha nem is biztos, hogy optimális, de lehetséges), addig a kooperációra 2-4-6 fős csoportok (két fő esetén gyakorlatilag párok) az ideálisak. Míg csoportmunka esetén mindegyik csoport ugyanazon a feladaton dolgozhat, kooperációs munka során nagyobb a variancia igény és lehetőség. Míg csoportmunkánál nem elvárás a különböző szerepkörök megléte a csoporttagoknál, addig a kooperációs munkában igen.
A kooperáció során a résztvevők megtanulják, hogy csak akkor lehetnek sikeresek, ha a többiek is azok. A csoport tagjai egymást segítik, így egyrészt nagyobb az esély arra, hogy senki nem marad le, másrészt a tudás elmélyül a tanítva tanulás során. Mivel a kooperatív munka során a résztvevőknek az anyagot újra fel kell építeniük, nézeteiket össze kell hasonlítaniuk, gondolkodásukat finomítaniuk kell, sokkal mélyebben megértik a tanultakat. Ez a munkaforma és egyben tanulási mód jobban fejleszti a problémamegfogalmazás, a problémamegoldás, az elemzés, a kutatás képességeit. Ezek a képességek alkotó folyamatokat indítanak el és fejlesztenek, szemben a memorizálás és visszamondás reprodukáló jellegével. Olyan szociális viselkedési mintákat tanulnak meg, amelyek segítségükre lesznek későbbi szakmai és magánéletükben.
Négy alapelv együttes megteremtése szükséges ehhez a munkaformához, ha sikeresen szeretnéd alkalmazni:
- 1. Párhuzamos interakciók: a tanulók csoportokban dolgoznak egyidőben, és közben mindenki elmondhatja, amit gondol, érez, és megnyilvánulásaira folyamatos visszajelzést kap társaitól. Az egy résztvevőre jutó aktív részvétel ideje sokszorosa a hagyományos módszereket alkalmazó foglalkozásnál.
- 2. Építő egymásrautaltság: a tanulók olyan feladatokon dolgoznak, amelyek igénylik egymás tudásának, munkájának kiegészítését, mindenkinek a tudása mindenki tudására épül; ha az egyik résztvevő fejlődéséhez szükséges a másik résztvevő fejlődése, ha az egyik csoport sikere egy másik csoport sikerét is jelenti.
- 3. Egyéni felelősség: noha a tanulók csoportcélt tűznek ki és csoportos értékeléssel jutalmaznak, de feltételezik mindenki személyes felelősségvállalását a rá eső feladatok elvégzésében, hozzájárulását a közös cél eléréséhez. A csoport tagjai tudják, ki milyen mértékben járult hozzá a csoportsikerhez. Minden csoporttag a feladat pontosan meghatározható részéért vonható felelősségre.
- 4. Egyenlő részvétel: a tanulók munkamegosztásban vagy szereposztásban dolgoznak a differenciálás elve alapján, mindenki a neki megfelelő nehézségű, irányú és mennyiségű feladatot kaphatja (heterogén csoportok), mindenki hozzáfér a tudáshoz, azonos esélyű résztvevője a megszerzésének.
A Spencer Kagan által kialakított módszer együttműködésen alapuló tanulásszervezés, az egyéni különbségek tiszteletben tartására törekszik. A tanítás-tanulás folyamatában kettős cél érvényesül: a) tantárgyi cél, amely az adott tananyagból kiindulva a kognitív-tudásbeli képességeket fejleszti és b) szociális cél, a tanulók felelős szerepeket kapnak, illetve az adott tananyagot különböző együttműködésen alapuló tanulásszervezési módszerekkel sajátítják el, melynek során fejlődnek társas készségeik is.
A kooperatív-együttműködésen alapuló tanulásszervezés, a csoportban való tanulás legmagasabb szintjén áll. Ennél a tanulásszervezési módnál a legerőteljesebb a csoporttagok egymásrautaltsága, tehát az elsajátítandó tananyag mellett a tanulók egyéb társas viselkedési normát, együttműködési készséget sajátíthatnak el. Noha itt tanulókat és tananyagot olvasol, ez éppúgy érvényes a 3-6 éves gyerekekkel való kooperáló tevékenységekre is.
Az itt következő táblázatban a hagyományos csoportmunka és a kooperatív tanulási csoport közötti főbb különbségeket láthatod.
Pármunka és önálló munka
A csoportokban végzett munkaformán kívül javasoljuk még a pármunkát. Hasznos, ha adsz 2-3 perc időt egy-egy téma párban történő megbeszélésére, mielőtt nagycsoportban kérnéd a növendékek véleményét.
Az önálló munka természetesen nem elhanyagolható, ám dominanciája csökkentést igényel. A társas együtt tanulás folyamatai, az eszmecserék, viták, a tanultak elmondása, megosztása valakinek, a jól irányzott kérdések feltevése tanulási szempontból sokkal hatékonyabb, mint a némán és egyedül végrehajtott, esetleg még mechanikusan ismétlődő feldolgozása a hallottaknak, látottaknak vagy olvasottaknak. Az önálló rögzítésnek, fel- és kidolgozásnak, rendszerezésnek is helyt kell adni, ám csak erre építeni fel egy foglalkozást, csekély haszonnal jár.
Lehetőleg ne várd el mindenkitől ugyanazt a munkatempót, hanem vedd figyelembe az egyéni tanulási utakat, érdeklődést, a megértésre fordított időt, a figyelmet, a precizitást, a tanulási környezetet, a támogató családi hátteret, stb.-t is. A gyerekek tanulási lehetőségei függenek a munkaformáktól, ugyanakkor egy-egy szervezési mód kizárólagos alkalmazása a pedagógiai hatásrendszer egyoldalúságához vezet. A szervezési módok váltogatása mellett a szervezési módok szimultán, párhuzamos alkalmazása is célravezető lehet.
Változatos pár- és csoportalakítási módszerek
Számos ötletes módja van annak, hogy véletlenszerűen oszthasd a gyerekeket párba vagy csoportba. A párok szándékosan (pl. ülésrend), vagy a véletlenre bízva (pl. www.classdojo.com segítségével) a te instrukciód szerint kerülhetnek kapcsolatba egymással. Az alábbiakban a véletlenszerű pár- és csoportalakítási módokra hozunk példákat.
Csoportosítás Bármilyen logikai csoportosítás lehet az alapja: a csoportosítandó tárgyak, állatok, növények, családtagok, fogalmak stb. nevét – amelynek mindig annyinak kell lennie, ahány fős csoportot akarunk létrehozni – rajzold vagy írd kártyákra, keverjétek össze, majd mindenki húz egyet. Meg kell találni a logikailag azonos csoportba tartozókat, mert ők alkotnak egy csoportot.
Keveredj, állj meg, csoportosulj! Ebben az esetben olyan feladatot kell adnod, amelynek valamilyen szám lesz az eredménye, méghozzá egy olyan szám, amennyi diákot szeretnél egy csoportban tudni. A gyerekek a teremben sétálnak, majd elhangzik a feladat, az eredmény szerint kell például kézfogással csoportot alakítani a legközelebb állókkal.
Mozaik Bármilyen eszköz alkalmazható ehhez, ami darabolható, majd összerakható annyi darabból, ahány fős csoportokat szeretnél létrehozni. Lehet például ez egy kép, szín, forma, puzzle, kártya, egy-egy szó, szó és definíció vagy összefüggő szöveg. Szóbeli mozaik esetén lehet egy szótagolva előadott mondóka vagy kiszámoló. A résztvevők számának megfelelő mennyiségű mozaikdarabot összekeverés után szétosztasz, majd az összetartozó részek / tagok megkeresik egymást, és csoportot alkotnak.
Szétosztás helyett maguk a gyerekek húzhatnak csukott szemmel, sőt egymás között el is cserélhetik a saját darabjukat (egyszer vagy többször). Tovább fokozhatod az izgalmat, ha a cserét egy rejtvény megoldásához kötöd, csak az cserélhet mozaikdarabot, aki sikeresen megold például egy találós kérdést. Miután mindenki cserélgetett, meg kell keresniük társaikat, és ki kell rakniuk közösen a képet. Az így létrejött csoportok véletlenszerűen alakultak. Ám ha a képrészletek hátára felírod vagy felrajzolod a csoport tagjainak a nevét vagy jelét, tudatosan végiggondolt csoportalakító módszerként is használhatod.
Párok párja A kettős kör módszer tovább gondolása. Egy általad kiválasztott pár és a mellettük álló legközelebbi pár csoportot alkotva üljön le. A most helyet foglaló két pár mindkét oldalán álló pár jöjjön előre, találkozzanak, és üljenek le. Minden megmaradt pár sorban tegye ugyanezt addig, amíg a kör el nem fogy.
Piactér Minden gyerek „besétál a piactérre”, keres magának egy társat, akivel megold egy rövid feladatot, majd újabb társat keres, akivel szintén megoldja ugyanazt vagy egy hasonló feladatot. A párcsere történhet egy adott jelre (pl. taps, zeneszó), de történhet úgy is, hogy a tanulók akkor váltanak párt, amikor éppen befejezték a feladat megoldását.
Séta a galériában vagy Svédasztal Ebben a párra vagy csoporttársakra „bukkanó” helyzetben a gyerekek a terem különböző részein elhelyezett, kiállított feladatokon dolgoznak, azt is mondhatnánk, hogy svédasztal-szerűen megoldanak egy-egy feladatot és mindig más társukkal találkozhatnak az egyes „kiállítási pontokon”. Ebben az esetben a gyerekek döntik el, hogy hol kezdik a „sétát”, mennyit időznek egy-egy kiállított anyag előtt.
Sorakozó Meghatározott szempont szerint rendeződnek a gyerekek egy vagy több sorba, hogy aztán az előttük, mögöttük, mellettük állókkal alkossanak párokat vagy csoportokat. A sorakozó történhet például magasság, súly, külső adottságok, születési hónap, évszakok, véletlenszerű színválasztás, abc-be sorolt vezetéknév szerint.
Szimpátia A résztvevők maguk választják ki szimpátia alapján a társukat vagy társaikat, te csak a létszámot mondod meg.
Vak párkereső A diákok hátára feltűzöl egy-egy nevet, kifejezést, dalcímet, matematikai műveletet, színárnyalatot, alakzatot, számot stb. Mindenki látja a többiekét, ám a sajátját nem. A cél az, hogy ki-ki megtalálja a párját vagy az azonos csoportba tartozó társait. A gyakorlatot nehezítheted olyan megszorításokkal, hogy például bizonyos szavakat tilos kimondani, tilos beszélni, de lehet egymásnak máshogyan segíteni. A gyakorlat másik variációja szerint állatneveket adsz mindenkinek, és utánozni kell az adott állat hangját, de mindenkinek egyszerre. A hangzavarban kell megtalálni a párt.
Véleményvonal A diákok egy adott téma kapcsán egy 4-5-7 fokozatú véleményvonal egyes pontjaira állnak, majd az azonos vagy az egymástól távolabb eső pontokon állók alkotnak párokat, vagy kiscsoportokat.
Akkor van rá esély, hogy minden gyerek megtalálja a számára kedvező tanulási lehetőséget, ha
- a differenciált tanulásszervezést alapvető szemléleti alapként kezelve folyamatosan gyakorlod azt, ezzel biztosítva minden gyerek számára egyéni adottságainak és képességeinek lehető legjobb kibontakoztatását,
- a tanulási környezetet optimálisan gazdagítjátok,
- sokféle eszköz áll rendelkezésetekre,
- mód nyílik saját tapasztalatszerzésre az intézményben vagy azon kívül,
- ha az önálló és a frontális foglalkozás csoportos munkával váltakozik,
- ha az életszerűséget biztosító módszerek (projekt, drámajáték, vita, játék, együttműködést igénylő helyzetek) szervesen illeszkednek a csoport munkájába
- és képes vagy mindezt egy egységes és jól követhető egésszé szervezni.
Mit, miért és hogyan tegyem?
Stephen Covey oktató és szervezetfejlesztő és a röviden csak „7 szokás” módszerként emlegetett metodika kidolgozója szerint egy szokás akkor alakul ki, ha valaki tudja, mit és hogyan tegyen, valamint jó oka van annak megtételére, tehát tisztában van a miérttel. Annak tudása, mit tegyek: tudatosság. Annak tudása, hogyan tegyem: készség. Annak tudása, miért tegyem: motiváció. Ahol a három elem fedi egymást, ott bukkan fel a szokás.
Nem biztos, hogy érdemes kivárni a tantervi módosításokat, mert ha van egy szemléletmódunk a tanulásról, ha tisztában vagyunk ennek agyi mechanizmusával és a legmodernebb tanuláselméletekkel (és gyakorlatokkal, ideértve a szociológusok, pszichológusok, neveléskutatók és filozófusok által közvetített tényeket is), akkor képesek vagyunk kedvező változásokat előidézni. Körülbelül 100 éve tudjuk (tudtad?), hogy a személyes kiteljesedés, az életben való beválás, a kívánt tanulási eredményesség a tanulás módjában gyökerezik, nem pedig abban, hogy mit tanulunk. Általában egy új eljárás nem tartós, amíg nem rendelkezünk meggyőződésből fakadó motivációval, hogy kitartsunk mellette, illetve, ha nem értjük meg a gyakorlatot irányító elveket, amelyek alapján az új módszereket folyamatosan lehet frissíteni. Tehát a tanulási-tanítási munkaformák és módszerek mindaddig halott és pusztába kiáltott szavak maradnak, míg arra nem jár egy pedagógus és magához nem ragadja őket, kísérletező kedvűen, bátran és örömmel. Ahelyett azonban, hogy csak magának tartogatná és dédelgetné, kipróbálja és tovább csiszolja.
Ne feledd, az által, hogy új dolgokat alkalmazol, új neuronkapcsolatokat építesz ki az agyadban. A meglévő kapcsolatokat az agyban meg kell erősítened, amit gyakorlással, többszöri használattal érsz el. Az újrahangolást pedig azzal éred el, hogy tisztázod a félreértéseket vagy a fogalmakat, fejlesztesz egy készséget, teljessé teszed a megértésedet. „A legjobb eredmény elérése érdekében egyértelműen az a fontos, hogy az agy természetes működését kihasználva dolgozzunk, hogy olyan módszerekkel tanítsunk, amelyek összeegyeztethetőek a diák természetes tanulási folyamataival.” (Ginnis, 2007, 39.)
Kívánjuk, hogy ragadd meg a lehetőséget és ha eddig még nem vagy nem oly gyakorisággal tetted, alkalmazz minél változatosabb munkaformákat. Váljon szokásoddá! A hatás nem marad el!
ÉLD ÁT! – GYAKORLATI ÖTLETTÁR
Az alábbi ötlettárban egy-egy olyan élményfeladatot találsz, amelyek a napi rutin kialakítását segítik akár saját magad, akár a kisebb, vagy nagyobb gyerekek, sőt az egész család számára.
Válassz közülük korcsoport szerint!
Minden korosztálynak
#1 Öt érzékszerv
Tervezz meg egy pár-és csoportalakító módszert az 5 érzékszervnek megfelelően!
#2 Tiéd a szó!
Készíts a gyerekkel közösen beszélőkövet, szólabdát, hozzászóló botot, mikrofont, zsetont, vagyis egy olyan eszközt, amelyet arra használtok fel, hogy az beszéljen, akinél ez az eszköz van, akinek adják a gyerekek és/vagy a pedagógus. Adhattok neki saját nevet is és ügyeljetek arra, hogy akkor használjátok, ha U vagy köralakban helyezkedtek el és fontos, hogy mindenki meghallgassa a többiek véleményét.
#3 A labda dönt
Egy labda és az abc betűinek segítségével készíts egy csoportalakító módszert! Írd le a lépéseket és próbáld ki a gyakorlatban!
Ha valamit megvalósítottál ezekből, küldd el tapasztalataidat a campus@pozitivpedagogia.hu címre, és ha hozzájárulsz, megjelentetjük.
Ráérő – OlvasÓrák
Az alábbi irodalmat ajánljuk a témában neked, illetve kicsiknek és nagyoknak is!
Kicsiknek
Körmöci Katalin (2012): Kézikönyv a projektszemléletű óvodai életről. Sprint Kiadó – Óvodai Nevelés, Budapest
Nagyoknak
Kozsánné Tóth Marianna (2020): Kreatív tanulási módszerek. Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest
Felnőtteknek
Ginnis, Paul (2007): Tanítási és tanulási receptkönyv. Alexandra Kiadó, Pécs
Robinson, ken – Atonica, Lou (2018): Kreatív iskolák. HVG Könyvek, Budapest
